Tegnap átestem végre a vizsgán, egészen pontosan magyar vizsga, amely tavaly 85%, most 90%-os lett. Tartottam tőle,hogy négyes lesz, mert bár hibátlanul leírtam az elméletet, az első pár sort már össze-vissza hadováltam, pedig elég jól tudok kommunikálni. Végül kiderült, hogy a tétel amit megkaptam kidolgozni hiányos volt, illetve elnéztem valamit és az utolsó bekezdés lemaradt. Valahogy sikerült kilogikázni, a gyakorlatot úgy rontottam el ahogy, de szerencsére megkegyelmezett nekem a tanárnő, de így is nagyon pozitív csalódás volt, mikor megláttam az eredményt ^^ Tavaly is, és most is sikerült bebizonyítanom magamnak, hogy ha bár a jegyeim nem is úgy állnak, és sokszor úgy érzem, nehéz nekem a suli, ha összekapom magam akkor azért sikerül nekem is 1-2 dolog :) Hétvégén fellépések.. szombaton a színházban szereplünk, vasárnap a templomban, hétfőn pedig a régi sulimban, az Éneklő Ifjúságon, a Kodály Zoltán gimiben. Furcsa lesz vissza tenni a lábam az ismerős falak közé. :) 
Úgyhogy lovazás nem nagyon volt mostanában, majd pénteken kijutok a kisasszonyhoz,de az 100+1000% hogy duzzogni fog amiért elhanyagoltam a héten. De sajnos nem tudok mit tenni, néha szét szakadok :( 
Pocak, vagyis macsek, macselínó (még mindig nincs normális neve) amióta hányt egyet+féregtelenítettük, felvette magára a normális macska szerepet, és rájöttünk, mennyire cuki, eddig max alvás közben lehetettt megközelíteni. Szóval ez a tényállás, amikor tudok, hozok képeket. Most megyek vissza, és belesüpedek az Eragon világába, amelyről hamarosan írok pár egyszerű és érthető sort, amiért nálam 10/10-es a tetralógia. 

Itt van pár elmaradt kép a lustaságról,megint csak telefonos minőség, sorry

katokacaj.tumblr.com

Éééés a jó hír (már akinek): Érkezik az új design. Most állok neki,ugyan is széles elképzelésem van a kiviteléről. Annyit elárulok, hogy tavaszias lesz, és szerintem hasonló kaliberű, mint a mostani.

Sziasztok! Örömmel vettem észre,hogy napi 30 látogató meg van már egy ideje. Ennek nagyon örülök :) A héten városban leszek..úgyhogy a macsekot fotózgatom :D Érdembeli nevet még mindig nem sikerült neki találni, pedig már 2 hónapja a család tagja. Folyamatosan zabál, és csak is a főtt kaját eszi meg (ami a tányérodból kerül ki). Evett már joghurtot, mákos beiglit, töltött káposztát, fasírtot, és hasonló finomságokat. Úgyhogy ráragadt a Pocak név. :) Mondjuk szerintem annyira nem passzol a személyiségéhez, de tényleg semmi más nem jutott eszünkbe. A kis mocsok folyamatosan kiborítja a tányérját, és beleteszi a kedvenc plüssállatkáját,amit amúgy mindenhova elhord. Sőt, olyan is van, hogy ha eldobod neki, vissza hozza.. Nem hittem a szememnek mikor láttam :D 

Egyszerű, telefonos képek, de valamiért nagyon megfogott ma ez a fekete-fehér stílus.. Be kell vallani: Pocaknak nagyon jól áll :) 

További képek: katokacaj.tumblr.com

Még nem beszéltem Tappancsról... Torkomon gombóccal írom ezeket a sorokat. Én nem hittem hogy cicát lehet ennyire szeretni.. Amikor anya elhozta Gyálról, menhelyes cicaként, már az első pillanatban beleszerettem. Felvettem a kezembe, és nem érdekelte, hogy új helyen van, csak bújt,dorombolt a kis töki. Mérhetetlenül kedves kiscica volt. Ő tényleg kivételesen okos és kedves volt, nyoma nem volt benne a macskákban alapvetően fellelhető büszkeségnek, flegmaságnak. Tarka színű volt, mind a négy lábán fehér zoknikkal. Így evidens volt, hogy úgy fogjuk hívni: Tappancs. Hiába kutyás név, rögtön illett rá és hamar megtanulta.
Alig egy hónapja lakott velünk, amikor találtunk egy nagyon sovány cicát a panel alatti bokrokban..Közvetlenül a négysávos út mellett. Tudtuk, hogy veszélyes, de nem bírtuk ott hagyni, a menhely nem vette be..Úgyhogy felhoztuk hozzánk,majd pár nappal később kihoztuk apumhoz. Szaffinak neveztük el. Mérhetetlenül ronda,büdös,és karmolós cica, de én nagyon szeretem :) 
Valószínűleg elkaphatta tőle, de az is lehet, hogy hordozó volt, ugyanis Tappancs egy hónap múlva meghalt. Az a hónap is úgy telt el, hogy egyre rosszabb állapotban volt, egész nap aludt, orvosról orvosra jártunk vele hátha meglehet menteni. Elkapta a F.I.P. nevezetű vírust, ami a macskákra nézve 100%-ban halálos. Felpuffadt a hasa, tele volt folyadékkal. Hirtelen lefogyott. Addig nem adtuk fel, amíg már nyilvánvalóan fájdalmai voltak. Feküdt az ágyon, majd felült és hangosan elkezdett sírni. Azt a hangot a mai napig vissza tudnám idézni magamban. Borzalmas volt. Nem mertük meghozni azt a bizonyos döntést, egyszerűen képtelenek voltunk rá.. Pedig nyilvánvaló volt, hogy a cica szenved. Egy reggel arra keltem fel, hogy anyumék mellettem ülnek könnyes szemmel a földön, kezükben Tappancs, akiben már alig pislákolt az élet parányi fénye... 
Előtte kishúgom volt távol, azelőtt pedig én.. Sokszor szoktuk mondani: olyan, mintha megvárt volna minket. Amikor egy kupacban volt mindenki, akkor úgy döntött, itt az ideje távozni.
Betettük a kis fotelkájába, a kedvenc macijával. Ha nem láttuk volna, hogy mozog az oldala, azt gondoltuk volna róla, hogy már nem él. Egyértelműen a haláltusáját járta. Úgy ment el, hogy mi órákig mellette ültünk és simogattuk,végignéztük az utolsó sóhaját.
Ez már ősszel volt, és még mindig könnyezem ha vissza gondolok rá. Hatalmas szívvel megáldott kis lélek volt, aki nem ilyen sorsot érdemelt. Egyetlen egy dolog vigasztal: Rövid életének utolsó szakaszát szeretetben,családi környezetben töltötte, nem egyedül, magányosan halt meg egy sikátorban, hanem könnyező, szerető gazdik ölében. 

Soha nem felejtünk el, Tappancs! Remélem jó helyen vagy. 

Néhány kép róla:

Ez a kép nemsokkal a halála előtt készült: lefogyva, és boldogtalanul
 

Nagyon hiányzol, Tappancs. :(