Nagyjából kész az új kinézet..Egyelőre fejlécet még nem cserélek mert ez nagyon tetszik. Még csinosítgatok rajta majd. A szép menü alapjának kódját a fuckinway.gp-nek köszönhethetem :) A képeket csak holnap rakom fel szerintem, vagy csak késő este.

Nos, megvolt a lovaglás.. :) Tudnék róla órákat mesélni,  de felesleges untatásnak tartom. Röviden annyi, hogy Kacaj (várhatóan) teljesen dilis volt, abszolút elzárkózott előlem mentálisan (erre jobb szó nincs), egy idegbeteg, fújtatós és fejcsapkodós álarcot vett  magára, amelyet még a több mint másfél óra szenvedés után sem vetett le magáról. Szerencsére sikerült kezelni a helyzetet, kb. 1 órán keresztül ügettünk. Beleültem mélyen a hátába, szárakat megtartottam+ játszottam velük, csizmát odazártam és belehajtottam a szárakba, így sikerült egy viszonylag ép keretet létrehozni, de hát ennek ellenére nagyon feszült volt. 3 km-t rongyoltunk le egyhuzamban, kb "ereszd el a hajam volt", eszméletlen jó érzés volt. Annak különösen örültem hogy az orromnak semmi baja. Utána reménykedtem benne, hogy elfáradt, de amint lenyugodott folytatta tovább a hisztit. De ennek így kellett lennie, az alap mentalitása ilyen és eléggé előtérbe kerül ha sokáig nem mozog rendszeresen.

Hazafelé gyakoroltam vele az állításokat, ügetésből álljt,állásból ügetést.. Egészen szépen ment de még akkor is küzdött a kezeim ellen.

Sokan, akik nem lovagolnak azt gondolják hogy a lovasnak nagyon egyszerű dolga van, hiszen őt csak cipelik, ő csak utazik, egyedül a ló az amely dolgozik. Ők igen nagy tévedésben élnek. A lovaglás (főleg ha az ember igyekszik jól,szakszerűen csinálni) hihetetlenül átmozgatja az izmokat. Ráadásul az agyad is dolgozik, hiszen nem csak magadat, hanem egy 500 kilós állatot is irányítasz, és ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.

Tehát  a 3 km vágta után mindketten hihetetlenül fáradtak voltunk. Minden izmom fájt, fáradt voltam, ahogy a ló is, egyszerre dübörgött a pulzusunk és egyszerre voltunk kimelegedve.. És utána, mikor kimerülten battyogtunk, egyszerre kezdett belénk visszatérni az energia, egyszerre állt vissza normálisba a pulzusunk. Ezt megélni, hogy ennyire össze van kapcsolva egy páros, hihetetlen tud lenni, számomra legalábbis az. 

Szóval nagyon elfáradtam.. Képeket csináltam, de sajnos délelőtt leejtettem a fényképezőm és széttörött.. Nagyjából sikerült életet csiholni belé,de azóta valahogy nem fotóz normálisan, tiszta homályosak a képek.. Ó jee... Most nem saját gépen vagyok, de este felteszek azért 1-2 képet. 

Továbbá kicsit átvariálom a kinézetet, mert nem annyira tetszik így.. Úgyhogy ha valaki mostanában olvasgatná, akkor ezért áll szana szét :D 

Még nem beszéltem Tappancsról... Torkomon gombóccal írom ezeket a sorokat. Én nem hittem hogy cicát lehet ennyire szeretni.. Amikor anya elhozta Gyálról, menhelyes cicaként, már az első pillanatban beleszerettem. Felvettem a kezembe, és nem érdekelte, hogy új helyen van, csak bújt,dorombolt a kis töki. Mérhetetlenül kedves kiscica volt. Ő tényleg kivételesen okos és kedves volt, nyoma nem volt benne a macskákban alapvetően fellelhető büszkeségnek, flegmaságnak. Tarka színű volt, mind a négy lábán fehér zoknikkal. Így evidens volt, hogy úgy fogjuk hívni: Tappancs. Hiába kutyás név, rögtön illett rá és hamar megtanulta.
Alig egy hónapja lakott velünk, amikor találtunk egy nagyon sovány cicát a panel alatti bokrokban..Közvetlenül a négysávos út mellett. Tudtuk, hogy veszélyes, de nem bírtuk ott hagyni, a menhely nem vette be..Úgyhogy felhoztuk hozzánk,majd pár nappal később kihoztuk apumhoz. Szaffinak neveztük el. Mérhetetlenül ronda,büdös,és karmolós cica, de én nagyon szeretem :) 
Valószínűleg elkaphatta tőle, de az is lehet, hogy hordozó volt, ugyanis Tappancs egy hónap múlva meghalt. Az a hónap is úgy telt el, hogy egyre rosszabb állapotban volt, egész nap aludt, orvosról orvosra jártunk vele hátha meglehet menteni. Elkapta a F.I.P. nevezetű vírust, ami a macskákra nézve 100%-ban halálos. Felpuffadt a hasa, tele volt folyadékkal. Hirtelen lefogyott. Addig nem adtuk fel, amíg már nyilvánvalóan fájdalmai voltak. Feküdt az ágyon, majd felült és hangosan elkezdett sírni. Azt a hangot a mai napig vissza tudnám idézni magamban. Borzalmas volt. Nem mertük meghozni azt a bizonyos döntést, egyszerűen képtelenek voltunk rá.. Pedig nyilvánvaló volt, hogy a cica szenved. Egy reggel arra keltem fel, hogy anyumék mellettem ülnek könnyes szemmel a földön, kezükben Tappancs, akiben már alig pislákolt az élet parányi fénye... 
Előtte kishúgom volt távol, azelőtt pedig én.. Sokszor szoktuk mondani: olyan, mintha megvárt volna minket. Amikor egy kupacban volt mindenki, akkor úgy döntött, itt az ideje távozni.
Betettük a kis fotelkájába, a kedvenc macijával. Ha nem láttuk volna, hogy mozog az oldala, azt gondoltuk volna róla, hogy már nem él. Egyértelműen a haláltusáját járta. Úgy ment el, hogy mi órákig mellette ültünk és simogattuk,végignéztük az utolsó sóhaját.
Ez már ősszel volt, és még mindig könnyezem ha vissza gondolok rá. Hatalmas szívvel megáldott kis lélek volt, aki nem ilyen sorsot érdemelt. Egyetlen egy dolog vigasztal: Rövid életének utolsó szakaszát szeretetben,családi környezetben töltötte, nem egyedül, magányosan halt meg egy sikátorban, hanem könnyező, szerető gazdik ölében. 

Soha nem felejtünk el, Tappancs! Remélem jó helyen vagy. 

Néhány kép róla:

Ez a kép nemsokkal a halála előtt készült: lefogyva, és boldogtalanul
 

Nagyon hiányzol, Tappancs. :( 

Amikor ránézek a nyergeimre (illetve a jobb oldali barátnőmé) mindig érzem azt a bizsergést, hogy na, na, menjünk!!! Ahhoz képest az új évben egyszer lovagoltam terepen... A többi itthoni foglalkozás volt. Most már nagyjából jól van az orrom, szóval ajánlom az időjárásnak, hogy ne packázzon ki velem holnap :/ Szeretnék végre feltöltődni energiával és napfénnyel, nagyon jót tenne. Persze valószínűleg Kacaj tenni fog arról, hogy ne unatkozzak, nagyon rég volt már kint ő is...Úgyhogy kell keresni valami mezőt, ahol még a fogunkat is elhagyjuk. ;) 

Már tegnap elterveztem,hogy ma lovazok egy kicsit,olyan szép idő volt,gondoltam ma is az lesz. 2 körül értünk haza, olyan fáradt voltam mint a kutya, úgy éreztem magam mintha átment volna rajtam egy úthenger. Köszöntem Kacajéknak aztán jöttem fel a szobámba aludni. Nemrég keltem fel. Most meg szakad kint az eső. Ilyen az én szerencsém (Y). Holnap lesz időm vele foglalkozni, de utána a jövőhét megint húzós lesz. Iskolai, és személyes okokból is, erre nem térnék rá.. De jó lenne ha átugorhatnánk jövőhét péntekre. Vagy ha ugrunk akkor ugorjunk legalább a szép tavaszi időre :( Annyira fel tudnak tölteni a napsütéses tereplovaglásos órák.. *_* Persze mindig úgy jön ki, hogy jó időben bent rohadok a városban.. amikor meg tudnék lovazni, vagy dögfáradt vagyok vagy belém fagy az öntudat. Tudom, nem kifogás, de hidegiszonyom van.. :/