2014.03.23. 19:05, KatoKacaj
Sziasztok! Jónéhány napig nem voltam, a fellépések miatt, de ezalatt nagyon sok minden történt, amit igyekszem röviden összefoglalni, hiszen nem hegyibeszédet szeretnék tartani. Képek is készültek, amelyeket majd a következő bejegyzésben megmutatok.
Először is: Kikerültem a portálajánlóba!! Nagyon örültem, mikor megkaptam az e-mailt, és rohantam fel megnézni, hogyan is mutat szerény oldalam az ajánlott lista tetején. Köszönöm a szerkesztőségnek a lehetőséget!
Másodszor: Minden nap egyre többen látogatják az oldalt, és a listán egyre előrébb csúszunk.. pár napja még 38. helyen állt a blog, ma már 20.-on, és nagyon jól esik, hiszen nincs 2 hónapja, hogy működik! A legnagyobb látogatott nap 115, múlthéten pedig volt egy 60, nem is gondoltam volna, hogy ennyien fogják nézni.
Harmadszor: Nagyon keveset lovazhattam az utóbbi időben. Pénteken este értem haza, és csak arra volt energiám hogy köszönjek Kacajnak. Tegnap fellépés volt, és ma reggel is, 2kor értem haza, de vihar készülődött, és nem akartam zaklatni Kacajt, úgyhogy csak kiengedtem és kattintgattam párat a telefonommal. Persze ők örültek a mozgástérnek, sajnos az udvar használhatatlan lovaglásra, most, hogy kiszáradt a talaj, olyan nagy és mély a homok mintha a sivatag közepén lennénk, de nem bánom, mert az, hogy láthatom a lovaimat szaladgálni az udvarban, látom ahogy táncolnak rajtuk az izmok, horkantanak és felszegett fejjel,büszkén kocognak, minden örömömet túlszárnyalja. Illetve Amadeusz inkább vicces, mint méltóságteljes (bocsii poncsó, de olyan cuki vagy és dagadt hogy az hihetetlen :D ) , Rozi, a szamár meg antiszociális, de Kacaj (elfogultság nélkül mondom) mindent magába foglal: gyönyörködtet a látványával, és amikor őt nézem békesség és szeretet áraszt el, eltörpülnek a világ gondjai. Mikor hozzá dőlök, magamba szippantom az illatát, megérintem hatalmas, dagadó izmait, felfoghatatlan és erős érzelmek zúdulnak rám, mikor újra meg újra tudatosul bennem: ő az enyém, minden izmával és szőrszálával. Ugyanakkor mégsem az enyém, mert akármilyen szelíd és kedves, legbelül mindig vad és kiszámíthatatlan, menekülő zsákmányállat marad: pont ezért szép egy összeszokott ló-lovas páros összhangja.
Negyedszer: Történt ugyanis, hogy beslattyogtam szombaton a fodrászkellékesbe, hogy megvegyem szokásos rézbarna hajfestékem (mivel a majdnem fekete,sötétbarna, színtelen hajam sosem állt jól). Kicsit eltűnődtem ,melyik is volt az árnyalatom, mert ugyebár nem vagyok szétszórt és megtaláltam az előző dobozát...ugyebár...szóval tippeltem, a 7,4 árnyalatra emlékeztem, így azt hoztam haza. Befestettük, levágtuk a hajam. Kicsit gyanús volt már vizesen is, de szárazan egyértelművé vált, hogy más festék került a hajamra, és vörösesbarna lett!! :D És miért is örülök én ennek ennyire? Egyrészt, mert sokan mondták, hogy jól áll, másrészt a hajam egy az egyben ugyan olyan színű lett, mint Kacaj sörénye. Ekkora véletlent! Nagyon bejön a változás, majd csatolok képet.
Ötödször: Kiolvastam az Eragont. Ezért sem írtam, ha volt is írhatnékom, mert annyira lekötött a 900 oldalas könyv, hogy ha akár 5 perces szünetem is volt, kaptam elő a maga 3 kilójával, és olvastam. Magával ragadott a történet és szomorúan kell belátnom, hogy vége, az író elvileg nem írja tovább, aztán ki tudja, majd még böngészek utána.. Maradt még 100 oldal,de ez már csak olyan levezetőszöveg, így azt estére hagytam, már nem izgulok a történések miatt.
Röviden ennyi az elmúlt napok történései, kicsit hosszúra nyúlt, de örömmel veszem, ha valaki végigolvasta. Feltöltöm a képeket, és egy új bejegyzésben majd megmutatom őket (elvégre ez egy fotóblog lenne,nem..?:) )
Ha nem tudnám, hogy ki vagy, most megilletődnék, de nyugtázom magamban a gondolatot, hogy egy síkra hangolódtunk.. :D