Ritkán tollat is ragadok, de leginkább régen, 13-14 éves koromban írtam verseket. Ma már  nem sokszor sikerülnek, mikor leülök írni, hirtelen úgy érzem, semmi érzelem nincs bennem, amit ki tudnék adni magamból (holott..) . 13 évesen pedig csak úgy pörgött a billentyűzet, és én írtam, és írtam.. 

Most van egy verseny a Gportal Historia-n ,egész pontosan egy versíró verseny, amelyben a megadott szavaknak kell szerepelniük (krinolin,panda,alacsony,vörös,lapát,csengő). Nekiálltam, és összejött valami vers-féle. Íme:

Lenyugvó nap festi vörösre az eget,
Rám nehezedik minden bűnöm már,
Az alacsony homályban néhány
eltévedt madárka száll.

Könnybe lábadt szemmel gondolok a múltra,
Emlékek ködös reggelén ül a dér,
A messzi távolból csengő
hangját hozza a szél.

Szakadt krinolin vánszorog lépteim után,
Az idő vas fogával rongyosra tépte,
Kopottas cipőmön a sár mintha
Segítséget kérne.

S kérdem én, miért oly múlandó minden?
Pandákkal álmodom, s rózsával ébredek,
A hóban rejlő lábnyomok egytől
Egyig véresek.

Lapátfülű szelet hozott a tél,
Rám talán vár egy jobb jövő :
Színes virágszirmokkal
ágyúgolyókat lövő.

Hogy tetszik? :)