Gyönyörű időnk volt ma, a nap ezer ágra sütött, egy könnyű kis mellényben mászkáltam kint az udvaron. Sajnos nem fejeződött olyan jól, mint ahogy indult, de nem ide tartozik. Ez az új design annyira nem jön be, sokkal jobban tetszett a kék, de nemhiszem, hogy vissza rakom,mostmár ez marad, amit tudok, változtatok rajta, aztán csinálok egy jobb kinézetet, amikor lesz pár szabad órám a megálmodására. Vannak terveim az oldallal kapcsolatban, hogy mivel, mikkel bővítsem a tartalmát.

Ma kiengedtem a packókat és kattintgattam, amíg ők élvezték a jó időt, utána kimentem terepre. Nem volt olyan rossz, mint a múltkori, de határozottan nem olyan volt, amit szeretek. Kacaj feszültebb volt, nemigazán figyelt rám, a saját útját járta és nem foglalkozott azzal, mit szeretnék. Végül sikerült nagyjából visszarázni a gatyába. Sajnos mostanában olyan keveset tudok vele foglalkozni, és jövőhéten sem jövök, mert a hugomat kell iskolába vinnem, és hoznom (negyed 5kor végez), így már nem lenne értelme kibuszozni. Ő ezt nehezen viseli, kifejezetten olyan ló aki rengeteg törődést és foglalkozást igényel. Próbálom úgy alakítani az együttléteinket, hogy tartalmas és értékes legyen mindkettőnk számára, illetve sokszor nem kérek tőle semmit, csak kimegyünk sétálgatni, legelni. Egyelőre még hisztizik, de majd megszokja, az elkövetkezendő másfél év csak rosszabb lesz.

Néhány kép a mai napról (most többet töltöttem fel, így csak párat szúrok be, akit érdekel, a mellékelt linken elérheti a többi fényképet. )

Az összes kép megtekintése: LINK

Nos, megvolt a lovaglás.. :) Tudnék róla órákat mesélni,  de felesleges untatásnak tartom. Röviden annyi, hogy Kacaj (várhatóan) teljesen dilis volt, abszolút elzárkózott előlem mentálisan (erre jobb szó nincs), egy idegbeteg, fújtatós és fejcsapkodós álarcot vett  magára, amelyet még a több mint másfél óra szenvedés után sem vetett le magáról. Szerencsére sikerült kezelni a helyzetet, kb. 1 órán keresztül ügettünk. Beleültem mélyen a hátába, szárakat megtartottam+ játszottam velük, csizmát odazártam és belehajtottam a szárakba, így sikerült egy viszonylag ép keretet létrehozni, de hát ennek ellenére nagyon feszült volt. 3 km-t rongyoltunk le egyhuzamban, kb "ereszd el a hajam volt", eszméletlen jó érzés volt. Annak különösen örültem hogy az orromnak semmi baja. Utána reménykedtem benne, hogy elfáradt, de amint lenyugodott folytatta tovább a hisztit. De ennek így kellett lennie, az alap mentalitása ilyen és eléggé előtérbe kerül ha sokáig nem mozog rendszeresen.

Hazafelé gyakoroltam vele az állításokat, ügetésből álljt,állásból ügetést.. Egészen szépen ment de még akkor is küzdött a kezeim ellen.

Sokan, akik nem lovagolnak azt gondolják hogy a lovasnak nagyon egyszerű dolga van, hiszen őt csak cipelik, ő csak utazik, egyedül a ló az amely dolgozik. Ők igen nagy tévedésben élnek. A lovaglás (főleg ha az ember igyekszik jól,szakszerűen csinálni) hihetetlenül átmozgatja az izmokat. Ráadásul az agyad is dolgozik, hiszen nem csak magadat, hanem egy 500 kilós állatot is irányítasz, és ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.

Tehát  a 3 km vágta után mindketten hihetetlenül fáradtak voltunk. Minden izmom fájt, fáradt voltam, ahogy a ló is, egyszerre dübörgött a pulzusunk és egyszerre voltunk kimelegedve.. És utána, mikor kimerülten battyogtunk, egyszerre kezdett belénk visszatérni az energia, egyszerre állt vissza normálisba a pulzusunk. Ezt megélni, hogy ennyire össze van kapcsolva egy páros, hihetetlen tud lenni, számomra legalábbis az. 

Szóval nagyon elfáradtam.. Képeket csináltam, de sajnos délelőtt leejtettem a fényképezőm és széttörött.. Nagyjából sikerült életet csiholni belé,de azóta valahogy nem fotóz normálisan, tiszta homályosak a képek.. Ó jee... Most nem saját gépen vagyok, de este felteszek azért 1-2 képet. 

Továbbá kicsit átvariálom a kinézetet, mert nem annyira tetszik így.. Úgyhogy ha valaki mostanában olvasgatná, akkor ezért áll szana szét :D 

Apum mondta, hogy hamarosan csatlakozhatok a lovas polgárőrséghez. Egyelőre még csak kísérőként, de júniusban, a születésnapom után már hivatalossá válik! :) Nem nagy dolog, koránt sem olyan súlyú mint régebben volt, én mégis nagyon örülök neki. Kacajnál jobb rendőrló nem is lehetne, hiszen csak két dologtól fél: Ami mozog, meg ami nem. :D