Nem tudom.. Próbálnék szellemes és egyedi lenni, de az a baromi nagy igazság, hogy nem megy. Főleg nem így, és nem most. El fogok búcsúzni a hobbilovasfoto.gp-től.. Najó, igazából nem, csak a nevétől. Át fogom nevezni az oldalt, hiszen blogot akarok belőle csinálni, és rengeteg ismerősöm ismeri és szokta nézni. 

Szóval hazaértem megebédelni, de már rohanok is vissza kórusra. Minden életkedvet kiölt belőlem ez a hétfő. Kezdve egy matek témazáróval, amire hiába gyakoroltam rengeteget magántanárral is, örülök ha kettes lesz. Ja,sosem voltam még kettes matekból, mindig legalább hármas de inkább négyes voltam belőle. Megérkezett az új tancinéni aki megtanítja az alapot, aztán dolgozatban meg emelt feladatsort ad. Na lényegtelen is, elcseszte a kedvem rendesen. Néha rám törnek ilyen negatív életérzések, amikor hirtelen nem találom értelmét annak, hogy gürcölök, mert nincs eredmény, mert úgy érzem, nem megy semmi, nem értek semmihez. Nem lesz belőlem orvos, kémikus, pénzügyminiszter, de még egy rohadt magyar szak sem érdekel. itt ülök az elit gimnázium 11. osztályában a sok professzor között, és dunsztom nincs, mit kezdjek az életemmel. Az állatok és a fényképezés az, ami érdekel, biztos efelé megyek majd, de hogy ebből a két nyomorult szakból hogy fogok életben maradni, az is a jövő zenéje..

Barátok.... barátok? Talán. Nincs sok barátom, 4-5 barátom van, akiket közel érzek a szívemhez. Mindig is azt vallottam, hogy a minőség, és nem a mennyiség számít. De ha úgy érzem, én nem számítok senkinek? Hogy mindig csak én kérdezem meg, miújság, de ugyan ezt már nem kérdezik meg tőlem? Ha felhívnak, elpanaszolják a gondjukat , aztán lerakják a telefont? Netán elutaznak, és még csak eszükbe sem jutok? Hétvégén én írkálok folyamatosan, hogy mi újság? Hónapokig észre sem veszik, hogy kezdek összetörni a családi problémák miatt? Persze kivételek mindig vannak, 2 barátnőmet nagyon közel érzem magamhoz és mindent megosztok velük. De néha náluk is ugyan ezt érzem..

Oké, hajlamos vagyok hisztizni. A hajam miatt, mert nehezen kezelhető, és nem úgy száradt meg hogy az felvállalható legyen, igen, sírtam is már miatta.. Vagy egy újabb szar jegy, és a pesszimizmus úrrá lesz rajtam. Nem csoda, reggeltől estig lökik nekünk a dumát, h kukás lesz belőlünk ha nem lesz 4 diplománk.. Olyanoknak az életbölcsességeit kell hallgatnom, akik egész életüket 4 fal között élték le a városban, betonban. Jézus mennyi betonpatkány vesz körül! Szóval hajlamos vagyok hisztire. De hogy pont a legjobb barátom vágja a fejemhez, hogy elege van a hisztiből , meg a vergődéseimből, csupán azért, mert Írtam neki, hogy rosszul sikerült a matek és tényleg dunsztom sincs, mit csináljak magammal? Persze vica verza ezt hallgatom én is, de én sosem mondanék ilyet, akármilyen ideges is vagyok. Szóval itt ülök egyedül a szobában, megyek vissza kornyikálni, és közben érzem azt hogy egyre lehangoltabb vagyok mert nem tudom, ki az aki tényleg szeret.